Az egri bikavér

A bikavér az Egri borvidék legrégebbi és legismertebb márkája, legalább százötven éves múlttal büszkélkedhet, története mégis feldolgozatlan. Mikor készülhetett az első bikavér, és milyen fajták házasításából állt? És vajon volt-e házasítási receptúra? Milyen szerepet játszott a kadarka a bor történetében? Mit neveztek vinum rubrumnak, és mi volt a subrubrum? Egyáltalán: mit értettek több mint száz évvel ezelőtt bikavér néven?
A szerzők hosszú évek óta gyűjtik és tanulmányozzák az egri borvidékre, különösképpen a bikavérre vonatkozó forrásokat. Hiánypótló kötetük az egri bikavér sikerekkel és buktatókkal, olykor kudarcokkal teli, ma is tanulságos történetét tárja az olvasók elé az 1800-as évektől napjainkig, miközben megismerjük az Egri borvidék felemelkedésében szerepet játszó szőlőfajtákat, a borászokat és a kereskedőket, a szőlőtermesztés és a borkészítés korabeli „divatjait", a filoxéravész pusztítását és az újrakezdés nehézségeit, valamint a háttérben zajló történelmi-politikai események és a különböző üzleti döntések hatásait.
Szilágyi Réka borkultúra-szakértő, Csutorás Ferenc borász és Pap Péter István történész közös munkája nem csupán egy legendás bor eredetét tárja fel az olvasók előtt, de bizonyítja, hogy az egri bikavér ma is különleges és egyedi karakterekkel rendelkező vörösbor, amely magában hordozza egy rendkívüli természeti adottságokkal megáldott borvidék minden jellegzetességét.