Az elátkozott part

Elsősorban, ejtenék néhány szót magamról. Jámbor ember vagyok, talán azért, mert nagybátyám kántor volt és már kora ifjúságomban magamba szívtam a jó erkölcs törvényeinek tiszteletét. Ezért csak a legritkább esetben szánom rá magam arra, hogy Márta napján lopjak. Ne csodáljátok maradi erkölcsi felfogásomat.
Mártának hívták ugyanis az anyámat, ebből kifolyólag e nap nagy tiszteletben áll előttem, Mindezt azért tudom ilyen művészi egyszerűséggel, de mégis megkapóan előadni, mert magam is kántornak készültem gyermekkoromban. Hogy mégsem így lett, ezt hon szeretett atyám rábeszélőképessége okozta. Azt kérte tőlem, hogy matróz legyek, mint az apja, nagyapja és valamennyi őse, beleértve a dédapját is. Atyám szelíd rábeszélése azonban hatástalan maradt volna, ha utolsó okfejtései során nem ver egy fél árboccal addig, amíg meghajolva érveinek súlya előtt, beálltam hajósinasnak.