Erdőntúli veszedelem

Hegedüs Géza történelmi ihletésű regénye a Zsigmond király uralkodásának utolsó évében kitört, 1437-es Budai Nagy Antal-féle parasztfelkelés izgalmas történetét eleveníti föl. Ekkorra már szinte elviselhetetlenné vált a jobbágyok számára az erdélyi püspök, Lépes György korbácsolása, valamint Márkiai Jakab, a huszitizmust üldöző római inkvizítor kegyetlenkedése. Sorozatos sikerek után az eleinte kisnemesekkel, valamint céhlegényekkel kibővült, a huszita harcmodort sikerrel alkalmazó paraszti sereg felőrlődött a szász patríciusok, a székely előkelők és a magyar nemesek ismételten megújuló, az áruló kisnemesekkel felduzzadt seregeinek szorításában. A megalázottak végtelen harcának egy stációja ez, melynek lángja "... égni fog, égni mindaddig, amíg csak valahol a földkerekségen ember megalázhatja embertársát."