Hétköznapi szörnyetegek

„A Hétköznapi szörnyetegek kiemelkedő alkotás: a vad találékonyság, a dickensi különcség, a természetfeletti horror és a lebilincselő feszültség káprázatos keveréke. Vigyázzatok… ha egyszer beléptek a rémregények rémregényébe, sosem akartok majd távozni innen!” Joe Hill 1882-t írunk. Edinburgh-tól északra, egy elszigetelt tó szélén található a Cairndale Intézet magányos kőépületeivel, ahol egy különös doktor természetfeletti képességekkel rendelkező árváknak nyújt otthont. Hamarosan két új gyerek érkezésére számít Londonból, azonban egy veszedelmes figura vadászni kezd rájuk – egy férfi, akiből korom és sötétség árad. A tizenhat éves Charlie Ovid kegyetlen és erőszakkal teli gyermekkora során fedezte fel, hogy a teste magától meggyógyul, ha akarja, ha nem, míg Marlowe-ra egy tehervagonban találtak rá, és furcsa, kék színű fénnyel ragyog, ráadásul képes megolvasztani az eleven húst. Két tapasztalt nyomozó feladata lesz biztonságos helyre vinni a fiúkat, ám hamarosan mindannyian a legszörnyűbb borzalmakkal kénytelenek szembenézni. Élők és holtak világa kerül összeütközésbe egymással, és miközben mélyen eltemetett titkokra derül fény, Charlie, Marlowe és a többi árva megismeri képességük valódi természetét – ráadásul nem csak arra jönnek rá, hogy mi fenyegeti őket, hanem, hogy a legádázabb szörnyetegek olykor a legkáprázatosabb ajándékokkal érkeznek. A könyvről mondták: „A Hétköznapi szörnyetegek szerteágazó cselekménye lenyűgöző helyszíneken játszódik, viktoriánus világa magával ragadó. Mocskos, mégis ragyogó; varázslatos, mégis halálos; változatos és elbűvölő szereplői pedig mintha a modern kor emberei lennének.” Cari Thomas „Felejthetetlen, burjánzó és gondolatébresztő – egy lendületes és részletesen kidolgozott gázlámpás fantasy, ami hihetetlen utazásra hívja az olvasókat. Mirónak köszönhetően belemerülünk az élet mocskába, és elhisszük, hogy mind a szörnyek, mind a csodák lehetségesek.” A. C. Wise „Kísérteties, feszültséggel teli és eget rengető. A mágia és iszonyat letehetetlen keveréke.” Tamora Pierce