Hogy is kezdődött?...

A fiatal Szokolay 1947-ben kezdte zenei tanulmányait a legendás Békés-Tarhosi Énekiskolában. Leveleiben részletesen beszámolt élete alakulásáról Orosházán élő családjának. A háború utáni évek nehézségeivel küzdő család és iskola hétköznapjait ismerheti meg az olvasó a derűs, tanulságos, szívhez szóló olvasmányból, Szokolay közvetlen stílusában. Az első opusokat néhány heti zongoratanulás után komponálta a tarhosi diák. A CD mellékleten elhangzó Zene-Bona sorozat a zeneszerző fiatalkori zongoraműveinek gyűjteménye. A játékos hangvételű kis remekművek Boros Misi előadásában szólalnak meg. A Zene-Bona sorozat kottája külön kiadványként megvásárolható. A zeneszerző személyes hangvételű levelei, csakúgy, mint első művei, egy zseniális gyermek lelkivilágát tárják elénk. A leveleket olvasva a zenei tanulmányok kezdetétől a diploma megszerzéséig követhetjük nyomon Szokolay Sándor zeneszerzővé válásának útját. Nyolcvanöt levél a középiskolai években keletkezett. A zeneakadémiai időkből csupán tíz levél maradt fenn. A zeneszerző fiatalkori leveleinek közreadása önmagában is kuriózum. Szokolay különleges világáról mégis zenéje árulja el a legtöbbet. A művek megszólaltatásához nem véletlenül esett a kiadó választása a rokonlelkű, rendkívüli tehetségű fiatalemberre, Boros Misire. Szokolay Sándor zenei tanulmányait viszonylag későn, tizenhat évesen kezdte. Bámulatosan gyorsan fejlődött az inspiráló környezet hatására és három év tanulás a után felvételt nyert a Zeneakadémiára, ahol tárt karokkal fogadták. Pályája nagyon gyorsan ívelt felfelé, több nemzetközi zeneszerzői versenyen nyert díjat. Utolsó levélben 1957-ben a Moszkvai Világ Ifjúsági Találkozón aratott sikeréről számol be, ahol négyszáz résztvevő között nyert első díjat. A könyv akár egy mesebeli történet is lehetne, amikor a család legifjabb tagja a helyét nem igazán találja. Végül elhagyja otthonát, hogy szerencsét próbáljon, majd sok megpróbáltatás után mégis magára talál, és élete célhoz ér!