Részletek
Romániában a holokausztnak megvoltak a maga sajátos vonásai, amelyek megkülönböztették attól, ahogyan Európa más részein és a Szovjetunióban semmisítettek meg zsidókat. A "zsidókérdés" megoldása - ahogy Ion Antonescu eufemisztikusan nevezte - Romániában nem is annyira a zsidók mechanikus és módszeres kiirtásán alapult - noha a román és a német hadsereg több mint 45 000 zsidót ölt meg Besszarábiában és Bukovinában 1941 nyarán, a román katonaság pedig körülbelül 5 000-20 000 zsidóval végzett Odesszában ugyanazon év októberében -, hanem inkább az emberek életének és méltóságának a kegyetlen semmibevételén. Ennek ellenére a módszer hatásosnak bizonyult. Radu Ioanid katalogizálja és leírja Antonescunak a zsidók és a romák Romániából való kiűzésére és megsemmisítésére irányuló intézkedéseit. Ugyanakkor arra ösztönzi az olvasót, hogy maga is elemezze a "végső megoldás" Antonescu-féle változatát, amelyre az embertelen bánásmód miatt bekövetkezett halál, valamint az emberi élet iránti érzéketlenség volt jellemző az iparszerű gyilkolás helyett. A zsidó deportáltakat - köztük fiatalokat, öregeket és betegeket - erőltetett
menetre kényszerítették a Dnyeszteren túli terület keleti vidékére azzal a szándékkal, hogy a Bug folyón átkelve a németek kezére kerüljenek, a román őrök megölték azokat, akik nem tudtak lépést tartani a menetoszlopokkal, a németek pedig lemészárolták azokat, akik mégis átkeltek.
