Retúrjegy

Karátson Endre 1956-ban, a Forradalom leverése után menekült Nyugatra. Franciaországban telepedett le, ahol az összehasonlító irodalomtudomány professzora lett és szépíró. Francia nyelven tanított, magyarul írt, abban a megkettőződésben, amelyben külföldre távozott nemzedéktársai, az úgynevezett nyugati magyar irodalom létrehozói közül sokan. A kötet küzdelmes és kiváltságos szellemi kalandok során kalauzolja olvasóját, akivel a szerző mindvégig párbeszédet folytat, tanakodva az idegenben újrakezdett élet ösztönző tapasztalatain, a nyugati jelenben való részvételen és a hátrahagyott magyar kapcsolatok továbbfejlesztésén. Megelevenednek az önismerethez segítő olvasmányok, az útitársak, az 1968-as kultúrforradalom, az otthonteremtő találkozások a hollandiai Mikes Kelemen Körben, ávósok ólálkodása az emigráció berkeiben, a francia oktatásrendszer, az 1989 utáni visszatérés dilemmái, örömei és csalódásai.