Részletek
A trónöröklés kérdésének manapság kevés országban van aktualitása Európában, minthogy a 20. század a monarchiák hanyatlását hozta. A koraújkorban azonban éppen a monarchikus államforma volt az általános, a trónutódlást pedig alapvetően meghatározta az, hogy miként gondolkodtak egy-egy országban a politikai hatalomról. Oroszország mindig is különlegesnek számított, mindkét tekintetben. A 17. század elejétől időről-időre álcárok léptek fel, az oroszok számára pedig a cári hatalom sokkal többet jelentett annál, mint amit a 17. századi királyok előszeretettel hangoztattak: nevezetesen, hogy hatalmukat Istentől kapták. Miben állt a 16-17. századi cári ideológia lényege, és milyen változásokat hozott a „reformer cár”, Nagy Péter uralkodása a trónöröklés és a hatalomfelfogás terén? Milyen eszközökkel kommunikálta ezeket Péter az alattvalók felé? Ezekre a kérdésekre ad választ a szerző legújabb könyvében. Sashalmi Endre (1964) a Pécsi Tudományegyetem Középkori és Koraújkori Történeti Tanszékének professzora, kutatási területe a koraújkori európai államfejlődés és politikai gondolkodás, különös tekintettel Oroszországra. E témákban számos tanulmányt publikált magyar nyelven illetve külföldön is. Két legutóbbi könyve, A nyugat-európai államfejlődés vázlata (2006), valamint a Font Mártával társszerzőként jegyzett Állam, hatalom, ideológia. Tanulmányok az orosz történelem sajátosságairól (2007) című kötete szintén ezeket a kérdéseket tárgyalta.
